A finn példa – A jó oktatási rendszer kidolgozásának receptje

Forrás: Heti Válasz
Megjelenés: 2014. február 14.
Szerző: Hegedűs Zsuzsa

Senki sem vonja kétségbe, hogy a finn oktatás világszínvonalú. Az északi országban az uniformizálás, a standardizálás és a rendszeres központi értékelés helyett a bizalom, a megbecsülés, a kreativitás és az együttműködés támogatása adja a minőséget. A finn rendszert bemutató könyvet, a Pasi Sahlberg által írt „A finn példát” Pokorni Zoltán és Sió László fideszes oktatáspolitikusok szerették volna, hogy elérhető legyen Magyarországon is. Hogy okulhasson belőle, aki akar.

„A finnek nem a világ egyik legkiválóbb oktatási rendszerének megalkotási szándékával vágtak bele az évtizedekig tartó reformfolyamatba. Egyszerűen csak pontosan megfogalmazták társadalmi, gazdasági céljaikat, alaposan felmérték a finn emberek, családok elvárásait, és úgy valósították meg a az oktatási rendszer átalakítását, hogy mindvégig szem előtt tartották, hogy minden gyerek más, eltérőek az igényeik. Bizonyosan a siker egyik meghatározó eleme, ahogyan sikerült a változás fő irányait, céljait illetően politikai és társadalmi közmegegyezést kialakítani s azt évtizedeken át következetesen fenntartani.” Ezt írja A Finn példa című könyv előszavában Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke, egykori oktatási miniszter.

A köznevelési rendszer Hoffmann Rózsa államtitkár által irányított átalakításáról kritikus véleményét soha véka alá nem rejtő politikus a könyv sajtóbemutatóján, a finn nagykövetségen a Heti Válasz Online kérdésére úgy válaszolt: nehéz azt mondani, hogy a finnekkel épp ellentétes irányba halad a magyar rendszer. De hogy szöget zár be, az biztos. Legalább 90 fokosat. Pedig – mint mondta – Hoffmann Rózsa is járt kint Finnországban, tanulmányozta az ottani rendszert, a pedagógus életpálya-modell esetében, a köztisztviselő típusú bérezésnél hivatkozik is erre – tette hozzá.

Középpontban: a gyerek

Pokorni Zoltán szerint a finnek jól jártak azzal, hogy nem követték a ’90-es évek standardizáláson alapuló modelljét, hanem már akkor az egyéni tanulási utakra, a differenciált fejlesztésre esküdtek. Arra, amit oktatási szakértők napjainkban javasolnak a politikai irányítóknak. Mi van ehelyett napjainkban Magyarországon? Központosították a tanrendeket, a követelmények teljesülését központilag előírt, a tanulók nagy csoportjáró kiterjedő mérésekkel ellenőrzik, a pedagógusokat tanfelügyelők ellenőrzik.

A jelenlegi oktatásirányítás magatartásáról, felfogásáról Pokorni így ír a könyv előszavában: „Személyes tapasztalat, hogy amikor az egyik ilyen intézményt (ahol a diákok saját fejlődési ütemük szerint tanulhatnak, ahol a pedagógusok akár egyénenként eltérő tankönyvből tanítják a gyerekeket – szerk.) meglátogatta egy minisztériumi munkatárs, a látottakon először meglepődött, majd megdöbbent és csodálkozott, végül könnyekig meghatódott, hogy ez lehetséges. Levonta a konklúziót, miszerint >elő kell írni, hogy mindenütt ezt csinálják<”.

 

Kérdésünkre hozzáteszi: véleménye szerint a rendszer nem marad hosszú távon úgy, ahogy jelenleg van. Példaként az iskolák „kettős királyságát”, az önkormányzati működtetést és a tankerületi irányítását említi, és reményét fejezi ki, hogy lesznek olyan oktatásirányítók, akik megszívlelik a Pasi Sahlberg oktatáskutató által írtakat. Nem lehet egy az egyben átvenni a finn rendszert, szemezgetni sem lehet belőle, de „a válaszkeresés módját érdemes tőlük ellesni” – fogalmazott.

Semmi sietség

Sió László, a Fidesz oktatási szakértője, Pokorni munkatársa és barátja a rendezvényen elmondta: a finnek 1948 után kezdtek gondolkozni az oktatási rendszer reformjának szükségességéről, 1963-ban született meg egy parlamenti határozat, az új rendszer bevezetése pedig az 1970-es évektől kezdve fokozatosan, több éven át tartott. „Nálunk ez flottabbul megy, amíg kint voltunk néhány napot Finnországban, majdnem megszületett a köznevelési törvény” – fogalmazott ironikusan.

Amint az a könyvből és a politikusok elmondásából kiderült: a finnek nem írnak elő kötelező tanmeneteket a tanároknak, hanem rájuk bízzák, hogyan fejlesszék – az egyéni képességeknek megfelelően – külön-külön a gyerekeket. Igaz, ehhez a legjobbakból választhatnak, a tanári pálya az északi országban nagyon elismert, a bérek valamivel magasabbak a helyi átlagkeresetnél, a csúcsévben a helsinki egyetemen120 pedagógusi helyre 2400-an jelentkeztek. Sió László úgy véli: a túlszabályozás megöli a kreativitást. A finn tanárok azt mondják, ha őket tanfelügyelőkkel ellenőriztetnék, akkor inkább más munkát keresnének.

„A finn pedagógusok munkájának kitüntető sajátossága, hogy kutatásalapú, konkrét, folyamatosan mért tényekre alapozó. Miközben itthon rendszerszinten is sokszor csak ábrándozunk arról, hogy a döntések, a fejlesztési irányok kijelölése tényeken alapuljon, ez Finnországban iskolai, sőt tantervi gyakorlat” – olvasható az előszóban.

Újságírói kérdésre válaszolva Pokorni Zoltán arról is beszél: elhibázottnak találja az államtitkár állami tankönyvkiadásról szóló legújabb elképzelését is. Mint mondja, nem az a lényeg, hogy az állam vagy a piac adja ki a tankönyveket, hanem az, hányféle tankönyv van. „Nem azt kell kontrollálni, mit tanítunk, hanem azt hogyan. Szomorúan látnám, ha csak egyféle tankönyv lenne” – jelentette ki. Kifejtette ugyanakkor, hogy túldimenzionáltnak tartja a kérdést, szerinte a nemzeti alaptanterv megtaníthatatlanul széles tudásanyag átadását írja elő, emiatt a tankönyvek átveszik a tanterv szerepét. Magyarországon alig-alig fordul elő, hogy a tankönyv a gyerekeket szolgálná, azokat a tanároknak írják – véli.

A finn példa című könyvet kiadó Nemzedékek Tudása (volt Nemzeti) Tankönyvkiadó vezérigazgatója, Kiss János Tamás a sajtóbemutatón utalt arra, hogy szerinte – ahogyan a finnek tették – le kell ülni, végig kell gondolni, milyen oktatási rendszert szeretnénk Magyarországon, és a bevezetéséhez a legszélesebb körű egyetértésre van szükség. „Nem megy úgy, hogy megálmodunk egy rendszert, és azt bevezetjük, magunknak kell megkeresni és kitaposni az utat” – mondta.

oktatásirányítás

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>