Tanulj úgy, ahogy vagy!

Forrás: nyest.hu
Megjelenés: 2014. március 11.
Szerző: Szabó Tamás Péter

A finn iskolarendszerben nem nagyok a teljesítménykülönbségek a diákok között. Ez azonban nem annak köszönhető, hogy a finn diákok egyformák – ami nagy szerencse, mert így folyamatosan lehet építeni az egyéni vonásaikra a nyelvoktatásban (is).

A két tannyelvű oktatásról hagyományosan úgy szokás gondolni, hogy csak a legjobban tanuló diákoknak való. Ezt a képzetet erősítik meg a Magyarországon és Finnországban is elterjedt felvételi tesztek is. Éppen ezért meglepő, hogy egy finn általános iskolában mindenki számára nyitott ez a fajta képzés, a tanulási és viselkedészavaros gyerekeket is beleértve. Az ebben az iskolában szerzett tapasztalataink alapján először egy tanóráról számoltunk be, majd egy kutatóval készített interjú nyomán írtunk a finnországi két tannyelvű oktatásról. Hogy teljesebb legyen a kép, most tanárok szemével közelítünk a kérdéshez.

Illem és angol 1.: a villa a bal kézbe, a kés a jobb kézbe való

Illem és angol 1.: a villa a bal kézbe, a kés a jobb kézbe való
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Egyenlőség ≠ egyformaság

 

A neveket megváltoztattuk.

Eeva az általunk meglátogatott iskolában kezdte a pályáját tizenöt évvel ezelőtt, és kis megszakítással mindig is itt dolgozott, Riikka ezzel szemben hat iskolában szerezte tanítási tapasztalatait az elmúlt húsz évben. Bár a hátterük különböző, mindketten úgy látják, hogy nincsenek kiugró különbségek az iskolák vagy az egyes diákok teljesítménye között.

A legnagyobb különbség, hogy mekkora az iskola mérete. […] A kis iskolák olyanok, mintha nagy családok lennének, nagyon relaxáló, nagyon szerettem ott dolgozni. Ugyanakkor a nagy iskolák energikusak, sok mindenkivel lehet beszélgetni, együtt dolgozni. De a tanterv hasonló, nincs benne különbség

– összegzi tapasztalatait Riikka. Eeva inkább a specializációt emeli ki: egyes iskolákban a sportra, a művészetekre koncentrálnak jobban, az ő iskolájukban pedig a két tannyelvű oktatásra, ami ugyan csak heti egy-két angol nyelvű órát jelent, de bárki számára elérhető, aki a környéken lakik.

A „bárki” valóban mindenkire értendő: olyan gyerekek is részt vehetnek az angolul folyó órákon, akiknek az anyanyelvükön olvasási, írási vagy szövegértési nehézségeik vannak, illetve viselkedési zavarokkal küzdenek. Eeva nem retten vissza ezektől a kihívásoktól, inkább arról beszél, milyen fontos megérteni, hogy „sokféle különböző tanuló van, és sok különböző tanulási mód létezik”, csak alaposan meg kell ismerni a tanuló személyes hátterét és a speciális igényeit. Ez persze nem egyszerű, különösen, ha a tanár nem kap asszisztenst, ami sajnos gyakran megtörténik, mert a finn iskolákban is egyre kevesebb van belőlük az anyagi problémák miatt. Ha azonban az órákon két pedagógus van jelen, a diákok jobban haladnak.

Korábban úgy gondolták, hogy az asszisztens a tanárt segíti, de most már nem így gondolják, hiszen ő a diákok asszisztense. Azt hiszem, ez a fókuszváltás nagyon jó

– emeli ki Eeva.

Az persze továbbra is kérdés, hogy lehet mindenkit bevonni a közös feladatokba. A kulcs a megfelelő differenciálás. Eeva óráján például a szövegértési nehézséggel küzdő tanulók más feladatlapot kaptak, mint a többiek: az angol szöveget finn széljegyzetek, magyarázatok tették könnyebben érthetővé. Riikka is felkínál választást a diákjainak:

Nagyon sokat dolgozunk kis csoportokban. Így egyszerűbb nekik, ha csak négy emberrel kell angolul beszélniük, mintha a teljes osztály előtt kellene. Például tegnap matekunk volt angolul. Akik akartak, az óra végén kijöhettek előre a terembe, a többiekkel szembe, és mondhattak pár dolgot angolul. Így haladunk, fokozatosan: először kis csoportokban, aztán, lépésről lépésre, összegyűjtik a bátorságukat, hogy az osztály előtt beszéljenek.

A feladatok tehát nem uniformizáltak: aki (még) szorong attól, hogy nagyobb hallgatóság előtt beszéljen, az a saját kisebb csoportjában gyakorolhat. Az is sokat segít, hogy Riikka óráján „meg van engedve nekik, hogy ne tudják, hogy kell valamit csinálni”: nyugodtan megbeszélhetik a diáktársaikkal, melyik feladatot hogyan kell megcsinálni, és csak akkor fordulnak a tanárhoz, ha senki nem tudja a megoldást. A kooperatív tanulás állandó jelenléte az együttműködésre való hajlandóságot is fejleszti, és a diákok is megszokják, hogy nem szégyen, ha nem egyenlő tempóban haladnak a többiekkel: ha kell, segítséget kérhetnek.

Illem és angol 2.: „Sose vegyél ételt magadnak a szomszédod tányérjáról!”

Illem és angol 2.: „Sose vegyél ételt magadnak a szomszédod tányérjáról!”
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Ellentmondásos hagyományok

Az Eevával folytatott beszélgetés alapján úgy tűnik, számára könnyebb megbirkózni a diákok egyéni tanulási igényeinek kielégítésével, mint a saját tanári munkájára jellemző ellentmondásokkal. Mintha az angoltanári és az angolul tanító tanári szerepe merőben más lenne. Miben áll a különbség?

A két tannyelvű órákon a legkülönbözőbb dolgokkal foglalkoznak a diákokkal angolul. Már elsősökkel elkezdik a köszöntéseket, az alapvető udvariassági formulákat, a dátumot angolul mondani, sokat játszanak, énekelnek angolul, a gyerekek fülébe mondókák, versek másznak be az évek során. A harmadik évtől azonban kezdődik az angol nyelv mint tantárgy tanítása, és az órákon elsősorban nyelvtannal és különböző társalgási témákkal foglalkoznak, tankönyv alapján. Saját munkájáról beszélve a két tannyelvű órákat színes, sokrétű foglalkozásként írja le Eeva, míg az angolórákhoz elsősorban a könyvet és az azáltal előírt elvont témákat köti:

Van ez a hagyományos angoltanulási mód és mellette a két tannyelvűs. Ezeket szeretném közelebb hozni egymáshoz, mert az az érzésem, hogy ezek különálló dolgok, pedig támogatniuk kéne egymást. […] OK, van az angolóra, ott van a könyv, abból tanuljuk a dolgokat, aztán hetente egyszer azt mondjuk, „no, itt van az afrikai állatos projektünk”.

Úgy tűnik, az egzotikus témákról szóló, a diákok érdeklődését jobban megfogó, több hétre is elhúzódó projektek a tanárnőt is jobban érdeklik, de még nem találta meg a módját, hogyan tegye a hagyományosan tankönyvközpontú, saját megfogalmazása szerint „mesterséges” angolórákat a diákok számára hasznosabbá, érdekesebbé. Az egyik megoldás szerinte az lenne, ha a diákok angolnyelv-használatát – például a projektmunkák során használt kifejezéseket, szerkezeteket – beszélnék meg, írnák le a nyelvtanóráról ismerős szakkifejezésekkel.

Ezek vagyunk mi: az egyik angol nyelvű osztály diákjainak bemutatkozása

Ezek vagyunk mi: az egyik angol nyelvű osztály diákjainak bemutatkozása
(Forrás: Szabó Tamás Péter)

Meríteni abból, amilyenek vagyunk

A meglátogatott iskolában csak angol nyelvű képzés is zajlik, elsősorban emigráns gyerekek számára. Mivel ezek a diákok elsődlegesen angolul fejezik ki magukat, az angoloktatásban és a közös programokban is építenek rájuk. A hetente esedékes iskolagyűléseket például részben angolul tartják, amikor az angolos diákok a szervezők, így minden diák gyakorolhatja a nyelvet.

Az iskola falai is tükrözik, hogy az angol tanítása nem öncélú. A finn diákokkal nem pusztán nyelvgyakorlási célból készíttetnek tanáraik angol nyelvű tablókat – például a képeinken is látható, az udvarias étkezési szokásokat népszerűsítő rajzokkal –, hanem azért is, hogy munkáikat az angolos társaik és az iskolába látogató nemzetközi vendégek is értsék. A világ minden tájáról érkező angolos diákok pedig szintén ezen a nyelven tudják bemutatni magukat és munkáikat az iskolatársaiknak. Ebben az iskolában tehát nemcsak a diákok tanulási szokásaiban, hanem az otthon elsajátított kultúrájában megragadható egyediségét, változatosságát is folyamatosan figyelembe veszik, hangsúlyozzák és hasznosítják a tanítás-tanulás során.

Szabó Tamás Péter terepmunkáját a Finn Akadémia 267880 számú ösztöndíja tette lehetővé. A cikk elkészítését a Kone Alapítvány 44-9730 számú posztdoktori kutatói ösztöndíja támogatta.

 

szakmai

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>