Matek, kémia, fizika – mumus vagy izgi a gyereknek?

Forrás: Bezzeganya
Megjelenés: 2014. március 11.
Szerző: Vadmacska

Az Európai Unió euromilliókat szán arra, hogy megszerettesse a gyerekekkel és ismét népszerűvé tegye a tudományos pályákat. Egy korábbi cikk  (ami szerzője szerint ma is épp olyan aktuális, mint akkor) szerint a mostani hazai módszerek többsége nem fog célra vezetni (sőt, lassan a tanárok is elfogynak….) – se az óraszámok vagy a tananyag mechanikus növelése, de még a tagozatos osztályok se feltétlenül.  De akkor micsoda?

'Lucas manning the microscope' photo (c) 2011, Lars Plougmann - license: http://creativecommons.org/licenses/by-sa/2.0/

Először is, el kéne fogadni, hogy a természeti jelenségeket a természeti jelenségeken keresztül lehet megismerni, bármilyen fontos a mögötte lévő elméletek és egyenletek helyes alkalmazása. A legtöbb gyerek boldogan rohangál és kísérletezik a Csodák Palotájában,  az ovisok még nagy lelkesedéssel ültetnek virág-és zöldségmagokat (erről külön posztot érdemes írni majd), de a kamaszokat se kell feltétlenül eltiltani az interneten fellelhető vegyi kutyvalékok kipróbálásától, ha nem kifejezetten a nagy hatású robbanószerek vagy ütős dizájnerdrogok létrehozása a cél. Ha csak egy poros tankönyvben látja a periódusos rendszert, vagy az egyenes vonalú egyenletes mozgás matematikai képletét kell bifláznia, akkor hamar arra juthat: a természettudomány nem neki való.

Az informatikát is segítségül hívhatjuk: ismét van fejléce a már többször ajánlott Tanárblognak , ahol téma szerint lehet például természettudományokkal foglalkozó programokat, érdekességeket, alkalmazásokat, videókat keresni. Amikor a Nagy osztálya a Naprendszert tanulta, megnéztük azt az animációt, ami  szerint a legfrissebb kutatások szerint a világ “vortex”: a híres spirális csigavonalat a bolygók mozgásától a DNS-ig számos helyen meg lehet találni az élővilágban.

Jó eszköz a “gamification” is: ebben a játékban például a hörcsögök  tulajdonképpen matekozni segítenek, miközben az alkalmazás egy népszerű játék köntösében kerül a gyerek elé.  Számos program mutatja az élőlények “belső szerkezetét” is: komoly egyetemeken is használják például a Harvard által kifejlesztett ingyenes,  angol nyelvű Slicer programot, ami megmutatja a csont-és izomrendszert, a belső szerveket, és kis ügyességgel magunk is építhetünk modelleket az orvosi képalkotó eljárásokkal készített képek segítségével, persze ez már nem általános iskolások elfoglaltsága. De ha valamelyik gyerek arra kíváncsi, milyen a kutya vagy egy tehén belülről, már nem kell felboncolni hozzá a családi kedvencet vagy azt a marha nagy állatot.

Szintén a Tanárblogon leltük a törteket látványosan, infografikán bemutató alkalmazást is, minimális angoltudással látványosan mutatja a számlálók és nevezők rejtelmeit.

A kamaszok elvileg a “ködszurkáló”, mindent megkérdőjelező magatartás képviselői: márpedig a kételkedés, a dolgoknak való utánajárás, a “csak azt hiszem el, amit be lehet bizonyítani” épp a természettudományos gondolkodás alapja, tehát épp alkalmasak lennének ennek elsajátítására és alkalmazására. Más kérdés, hogy ha épp a feltétel nélküli tekintélytiszteletet vagy az “egyetlen módszer alapján csinálja mindenki meg a feladatot” akarják most divatba hozni, az épp a természettudományokhoz szükséges szemléletet, esetleg a matematikai, kémiai, fizikai intuíciót öli meg – hajdani iskolámban épp külön dicséretet kapott az, aki többféleképpen is képes volt megoldani egy feladványt, vagy éppenséggel volt olyan bátor kijelenteni, majd levezetni: ennek a feladványnak nincs megoldása.

Matematikai gondolkodásunkat egyébként logikai feladványokkal igyekeztek fejleszteni hajdani tanáraink, amiket “varázsigeként” a Harry Potter és a Titkok Kamrája c. műben is találhatunk: ezek a fejtörők szorgalmi feladatként kerültek elénk a suliban, és titokzatos dolgokat lehetett velük nyerni, illetve az ezeket rendszeresen és önként megoldók bekerültek egy fajta “kasztba”, ahonnét könnyebb volt gimnáziumba, később egyetemre kerülni, hiszen az érdeklődőket számon tartották és szívesen nevezték versenyre is. Ma már léteznek ilyen logikai feladványokat gyűjtögető oldalak is: érdemes például ezt megmutatni a gyereknek.

A természettudományos tevékenység kellékei, eszközei már csúszósabb pálya – nekem első körben sikerült vennem egy olyan gagyi mikroszkópot venni a Nagynak, amit csak felnőtt tud beállítan, és akkor se lát sokat vele – érdemesebb egy kipróbáltabb, esetleg drágább típusba beruházni, ami esetleg kellékanyagokat is tartalmaz. A pocsék eszköz ugyanis szintén elveheti a gyerek kedvét a kísérletezéstől – segíthet viszont egy olyan könyv, ami számos érdekes kísérletet tartalmaz. Nálunk az Alexandra 365 szuper tudományos kísérlet c. munkája  van, nem minden kísérlet “szuper” vagy “tudományos” ugyan fogalmaim szerint, de van benne jócskán használható ötlet – van közte fizikai, kémiai művelet, növény-csíráztatás vagy épp a madarak technikájával fészeképítés – tehát úgy, hogy a kezünket nem használjuk.

A természettudományos oktatás elhúzódó és mély válságát a leglátványosabban talán az áltudományok népszerűsége jelzi. Abban az országban, ahol hektoliterszám lehet árulni a pí-vizet, valami nagyon nincsen rendben az iskolákban. Az elvben úgynevezett általános műveltséggel rendelkezők (az érettségizettek) jelentős része tudományos analfabéta, aki nem képes különbséget tenni a legátlátszóbb humbug és a tudományos igényű állítás között.” – írja a korábban már idézett Origo-cikk. Igény tehát lenne rá – és a legtöbb gyerek tulajdonképpen borzasztó fogékony is, amíg valahogy le nem nevelik róla.

Miközben a poszton végeztem az utolsó simításokat, a Kicsi is tudományos kísérleteket végzett az udvaron – először szentjánoskenyér-magokat dugdosott a földbe (egy fokkal jobb, mint Findusz macska  a húsgombócaival), aztán az ősember egyik első szerszámát, a pattintott marokkövet igyekezett előállítani, amíg jól az ujjára nem csapott. Végülis ez is a természettudományos kísérletek velejárója – néha a dolgok nem úgy működnek, ahogy előzetesen gondoljuk. De még mindig jobb, mintha mondjuk az emeletről tanulmányozta volna  a gravitáció működését terebélyes tárgyak lehajigálásával. Ahogy látjuk, a legtöbb gyerek  négyévesen még született természetbúvár és kutató,  a bajok később jönnek.

szakmai

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>